A rohanó hétköznapokban ritkán állunk meg, hogy igazán szemügyre vegyük azt a környezetet, amelyben élünk. Legtöbbször csak a telefonunkat nyomkodjuk a buszra várva, vagy sietve vágunk át a tereken, hogy minél előbb célba érjünk. Pedig a város minden szeglete tartogat valamilyen apró történetet vagy izgalmas vizuális részletet, amit érdemes megörökíteni. Az urban sketching, vagyis a városi rajzolás éppen abban segít, hogy újra felfedezzük a világot. Ez a hobbi nem a tökéletes műalkotásokról szól, hanem a pillanat megéléséről és a figyelemről.
Mi is az az urban sketching és miért érdemes kipróbálni?
Az urban sketching lényege a helyszíni dokumentálás, ahol a művész a saját szemével látott valóságot rögzíti. Nem emlékezetből vagy otthoni fotók alapján dolgozunk, hanem ott ülünk a téren, a kávézóban vagy éppen a park egyik padján. Ez a fajta jelenlét segít kiszakadni a digitális zajból és a folyamatos pörgésből. Egyfajta meditáció ez, ahol a ceruza és a papír közvetít köztünk és a körülöttünk lévő nyüzsgő valóság között.
Sokan azt hiszik, hogy ehhez különleges rajztudás vagy képzőművészeti végzettség szükséges, de ez szerencsére tévedés. Itt a folyamat maga sokkal fontosabb, mint a végeredmény esztétikai értéke. A rajzaink egyfajta vizuális naplóként funkcionálnak, amelyek évekkel később is élénken felidézik a helyszín hangulatát és illatait. Nem kell professzionális művésznek lenni ahhoz, hogy élvezzük a vonalak játékát és a színek keveredését. Az alkotás öröme mindenkié, aki hajlandó egy kicsit lelassítani és valóban ránézni egy épület homlokzatára.
A legfontosabb eszközök amikkel bárhol nekiláthatunk a munkának
A kezdéshez meglepően kevés dologra van szükség, így ez az egyik legolcsóbb kreatív elfoglaltság. Egy kényelmesen hordozható vázlatfüzet és egy jó minőségű tűfilc már bőven elegendő az első lépésekhez. Sokan kedvelik a vízfestéket is a látvány gazdagításához, de az elején felesleges túlbonyolítani a felszerelést drága kellékekkel.
Érdemes olyan papírt választani, ami bírja a nedvességet, ha később színeket is szeretnénk használni a rajzainkon. A füzet mérete is sokat számít, hiszen a cél az, hogy bármikor előkaphassuk a táskánkból, ha látunk valami érdekeset. Egy A5-ös vagy ennél is kisebb vázlatfüzet ideális a gyors skiccekhez és a kényelmes hordozhatósághoz. Ne féljünk kísérletezni a különböző típusú tollakkal, legyen az golyóstoll, zselés toll vagy tustoll. A lényeg minden esetben az, hogy az eszköz kézre álljon és szívesen vegyük a kezünkbe. A legjobb rajzeszköz mindig az, ami éppen nálunk van a zsebünkben.
Ha már magabiztosabbak vagyunk, beszerezhetünk egy kis utazó akvarellkészletet és egy praktikus víztartályos ecsetet. Ezzel pillanatok alatt életet lehelhetünk a fekete-fehér vonalakba, még akkor is, ha nincs a közelben vizespohár. Nem kell nagy állvány vagy bonyolult kelléktár a szabadtéri alkotáshoz. Egy egyszerű pad vagy egy kávéházi asztal sarka tökéletesen megfelel alkalmi műteremnek.
Hogyan győzzük le a fehér laptól és a nyilvánosságtól való félelmünket?
A legtöbb kezdőt a hófehér lap látványa rémíti meg a legjobban az első alkalmakkor. Félünk, hogy elrontjuk a drága füzetet, vagy egyszerűen nem lesz elég szép az, amit papírra vetünk. Ezt a blokkot úgy oldhatjuk fel a legkönnyebben, ha tudatosan megengedjük magunknak a hibázást. A vázlatfüzet nem egy kiállítási tárgy, hanem egy személyes játszótér és kísérletezési felület. Kezdjük apró részletekkel, például egy szép ablakkerettel vagy egy különleges utcai lámpavassal.
A másik nagy visszatartó erő a járókelők kíváncsisága és az esetleges kéretlen megjegyzések. Sokan feszélyezve érzik magukat, ha valaki belenéz a füzetükbe rajzolás közben a nyílt utcán. Pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek többsége kedves és elismerő, ha lát valakit alkotni.
Ha kezdetben nagyon izgulunk, válasszunk egy eldugottabb sarkot a parkban, vagy üljünk be egy forgalmas kávézó ablakába. Itt senki nem fog zavarni minket, mégis részesei maradhatunk a városi forgatagnak. Idővel megszokjuk a külvilág figyelmét, és rájövünk, hogy a rajzolás egyfajta láthatatlanná tévő köpeny is lehet. Ahogy elmerülünk a megfigyelésben és a munkában, a külvilág zaja fokozatosan elcsendesedik körülöttünk.
Közösségi élmény és fejlődés a közös rajzolások alkalmával
Bár a rajzolás alapvetően magányos tevékenységnek tűnik, az urban sketchingnek hatalmas és támogató közössége van. Világszerte léteznek csoportok, amelyek rendszeresen találkoznak, hogy együtt örökítsék meg a várost és annak lakóit. Magyarországon is több ilyen baráti társaság működik, akikhez bárki, bármilyen tudásszinttel bátran csatlakozhat. A közös rajzolás utáni sörözés vagy kávézás remek alkalom a tapasztalatcserére és az eszközök átbeszélésére. Itt soha nem kritizálják egymást a résztvevők, hanem inspirációt merítenek a többiek egyedi stílusából. Ez a fajta közösségi támogatás rengeteget segít a technikai fejlődésben és az önbizalom növelésében is.
A közösségi média felületei is sokat hozzátesznek ehhez az élményhez a hétköznapok során. A különféle csoportokban megosztott rajzok motiválják a többieket, és segítik a nemzetközi kapcsolódást is. Nem számít a kor vagy a foglalkozás, hiszen a rajzolás nyelve mindenkit összeköt a világon. Együtt felfedezni egy-egy ismeretlen városrészt vagy eldugott udvart pedig igazi kaland mindenki számára.
A városi rajzolás tehát sokkal több, mint puszta időtöltés vagy hobbi. Ez egy út önmagunkhoz és a környezetünkhöz, amihez nem kell más, csak egy kis bátorság és egy üres papír. Kezdjük el még ma, és vegyük észre a szépséget a legváratlanabb helyeken is!
